Ne szedjük össze a madárfiókákat!

Hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja. Ilyenkor bárki találkozhat magányosnak tűnő fiókákkal. Ezek túlnyomó többsége azonban nem árva. A legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében arra figyelmeztet, hogy a kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző: fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkozhatnak az utcán, a parkban, a kertben. A fiókák a földön ücsörögnek, gyakran hangosan csipognak, de a látszat ellenére azonban nem árvák. A táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért nem szabad összeszedni és hazavinni a kicsiket. Nagy valószínűséggel a nem hozzáértő gondozás mellett ugyanis ezek a fiókák nem is élnek néhány napnál tovább.

Ilyen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá vagy kertbe tesszük le. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az emberi érintés nem okoz problémát. Leszakadt fiókás fészek vagy viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a madárszülők segítése, vagyis a pórul járt fiatalok áttelepítése egy vesszőkosárba, amit aztán az ágak közé lehet tenni.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a vadonban talált emlősök kölykeit jó szaglású szüleik miatt nem szabad megérinteni sem, mert nagy eséllyel elhagyják őket a szüleik, ha megérzik rajtuk az ember szagát! A bozótosban, sűrű aljnövényzetben mozdulatlanul várakozó őzgidák, nyúl-, nyest- és mókuskölykök, vadmalacok nem feltétlenül megmentésre váró árvák. Esetükben hasonlóan sikertelen lehet a “mentés”, mert otthoni körülmények között igen csekély a túlélési arányuk.

az eredeti hír itt elérhető