Egy XIX. századi várvédő

A ma emberének természetesnek tűnik, hogy Egerben a vár kiemelt szerepet kap a turizmusban, az itt élők is büszkék rá, s nemcsak a falakra, kövekre, hanem arra, amit jelent, tanít számunkra. Emiatt is lett Nemzeti Emlékhely 2014-ben az eredményes képviselői közbenjárásnak köszönhetően. S persze örülnek az egri lakosok annak, hogy ez évtől ingyen látogathatják a várat az önkormányzat döntése nyomán. 1552. szeptember 9-én kezdte a török Eger elleni ostromát, a hősökre mind máig tisztelettel emlékezünk. Van azonban olyan várvédő, aki nem idegen seregek ellen védte a várat, hanem más ellenségekkel szemben: a pusztulással és a közönnyel.

191 évvel ezelőtt, 1827. szeptember 18-án iktatták be érseki székébe Pyrker János Lászlót. A főpásztor egyik első intézkedése volt az akkor igen rossz állapotban lévő vár rendbetétele. Naplójában így emlékezik erről: „Már két héttel bevonulásom után gondom volt rá, hogy ezt a romot (ti. a várat), ami a város közepén, egy jókora magaslaton állt, barátságosabb hellyé alakítsam át; elegyengettettem az omladékot, és földdel takartattam le, az elpusztult körfalakat később részben újjáépíttettem, más helyeken kijavíttattam, fákat ültettettem, és a legmagasabb ponton három keresztet állíttattam föl, így mint Kálvária-hegy szívesen látogatott zarándokhely lett, s a szép kilátás miatt is szívesen felkeresték a sétálók.”

Megújíttatta a vár főkapuját, szobrot állíttatott Szent Istvánnak, a kiváló művész, Marco Casagrande alkotását és az úgynevezett Dobó kápolna is elkészült, így tulajdonképpen már akkor nemzeti emlékhely lett a vár.  A Kálvária a szokásos 14 helyett 7 stációból állt, ezzel is különlegeset alkotott Pyrker érsek. Gróf Buttler János, Doboruszka birtokosa megajándékozta a főpásztort a Dobó síremlék fedlapjával, mely szintén a várba került, s ma a Hősök termében látható. A Gergely bástya egyik lőrésébe harangot állíttatott, mintegy megkoronázva ezzel a kegyeleti együttest.

Fontos tudni, hogy ezen építkezések, átalakítások után igen hamar életre kelt mindez:  a Servita templomtól Nagypéntektől Szent Mihály napjáig minden harmadik vasárnapon ájtatosságot tartottak, s körmenetben vonultak a Kálváriára a hívek, s természetesen Szent István ünnepén is körmenet vezetett a várba a főszékesegyháztól.

Egy visszaemlékezés jól összegzi Pyrker János László tevékenységét. Pataki Vidor, ciszterci szerzetes így írt:  „Pyrker János Lászlóval, az egykori ciszterci apáttal kezdődik az egri romok megbecsülése. Az ő költői lelke más tekintetben is kiemelkedik a Széchenyi által annyira ostorozott maradi gondolkodásból. A vár vigasztalan romhalmaza az ő kezétől kapja az első szépítést.”

S hogy érzékeljük, mennyi mindent tett a főpap Eger városáért, érdemes még felsorolni, mit alkotott itt. Nevéhez fűződik a  mai klasszicista főszékesegyház építése, az egri Kaszinó Társaság létrehozása. megszervezte a bazilika zenekarát, támogatta a népoktatást, megalapította a tanítóképzőt. Rendkívül értékes festménygyűjteménye egy ideig Egerben volt látható, később a Nemzeti Múzeumnak adományozta.

Nem túlzás azt állítani, hogy Pyrker János László egri érsek nevéhez fűződik az egri vár kultuszának megalapozása, mely nélkül nem biztos, hogy az építmény átvészelte volna a legnehezebb korszakokat. Talán azt is mondhatjuk, hogy a Pyrker által elindított kultusz adott ihletet Gárdonyi Gézának az Egri Csillagok megírásához.

Pyrker János László egri érsek 1847 decemberében halt meg, 75 éves korában. Szívét egy leforrasztott urnába zárva a székesegyház kriptájában helyezték el kívánsága szerint, mert mint mondotta: „Egerért dobogott az, legyen az egrieké”, holttestét a lilienfeldi apátság sírkertjében helyezték örök nyugalomra.

forrás: Löffler Erzsébet: Pyrker László egri érsek és az egri vár c. előadása, Magyar Katolikus Lexikon, Dr. Horváth István: Pyrker János László egri öröksége (Eger. Líceum Kiadó, 2017.), AGRIA XXXVIII. (Eger, 2002.)

Készítette: Bérczessy András

az eredeti hír itt elérhető