Ma a kommunizmus áldozataira emlékezünk 

Százezrek életét vette el vagy nyomorította meg a kommunista diktatúra Magyarországon.

A Terror Háza kutatói szerint 1945 és 1989 között több mint 70 ezer embert börtönöztek be politikai okból Magyarországon és a „háborús bűnösöket” nem számítva, az 1956-os megtorlás áldozataival együtt 714 embert végeztek ki. A Szovjetunióban összesen 65 ezer magyar gulág-áldozatot tartanak nyilván, ám ebben az elborzasztó számban még nem szerepelnek a járványokban, a tranzittáborokban és az odavezető út során elhalálozottak.

Kubikos munka egy egykori Gulag-táborban, valahol Európában az 1940-es, 50-es években (MTI-fotó: reprodukció/Memorial Egyesület Moszkva)

Magyar történészek becslése szerint a szovjet kényszermunkatáborokba elhurcolt mintegy 600 ezer magyar közül minden harmadik, vagyis 200 ezer honfitársunk életét vesztette.

Rajtuk kívül a kommunizmus áldozata ugyanakkor az a sok százezer magyar is, akit bebörtönöztek, vallattak, kínoztak, akit megbélyegeztek, bármiféle hovatartozása miatt üldöztek, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

Az Országgyűlés 2000. június 16-án nyilvánította február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává, ugyanis 1947-ben február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban.

A politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak a folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt.

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított.

az eredeti hír itt elérhető