Centerhalf: Veni, VIDI, Vici…?!
2018.08.28A nemzetközi kupanyár magyar kezdeteinél egy kis filmepizód ugrott be „A zűr bajjal jár” c. filmből. Ebben a dörzsölt újságírót alakító Nick Nolte egy régi cikkét írja át az aktuális eseményre. Az ön-plagizálás trükkjéhez folyamodik. Etikátlan, de valljuk be, vonzó megoldásnak tűnik a nemzetközi magyar kupanyarakkal kapcsolatban: csapat és névcserékkel átírni a korábbi év, évek magyar klubcsapatok nemzetközi szerepléseiről írott cikkeket. A magyar futball problémahalmazát újra felsorolni, csak éppen más sorrendben. A címváltozatok is könnyen formát öltenek: „Most még a Mydtjylland ellen sem jött össze.”; „És ismét a Midtjylland jön.” „Midtjylland jelentette megint a végállomást”. Egy másik, összefoglaló variáció: „Egyébként elsődleges célként a magyar csapatoknak őszi nemzetközi kupaszereplést javaslom.” A sikertelenségekbe belefáradt olvasónak talán fel sem tűnt volna a trükk?
A tollat vezető morális iránytű és az éles szemű olvasók figyelme mellett szerencsére a Mol – Vidi kupanyara visszatartott az ön – plagizálás veszélyétől. Jött, Látott és Elhozta Magyarországra a várt kupa – őszt. Nem a kerítésen kívülről kell irigykednünk az európai pályák zöld gyepére. A Vidikupaszereplése lendületet adhat a magyar futballnak, pezsgőbb futball – ősz elé nézhetünk. Gondoljunk csak arra, hogy a Vidi kupa – ősze az Üllői úti fák alatt máris izgalmakat hozott a magyar bajnokságba.
Az Üllői fák tövében a Ferencváros vezéráldozatot hajtott végre: elküldte Thomas Dollt. A vezéráldozat bemutatásába azért erős szkepszis vegyül, hiszen még fülünkben visszhangzik Orosz Pál egykori pragmatikus válságkommunikációja: az Európa Liga anyagilag nem kihívás, a BL pedig elérhetetlen vágyálom.
És látjuk a Mol – Vidi az egyiket teljesítette, a másik közelébe ért, és még nem kell teljesen lemondani róla. Pedig, ha a futball – szeretők visszagondolnak a tavaszi Videoton – FTC rangadóra, a zöld – fehér klub közelebb volt a győzelemhez és bajnoki címhez, mint székesfehérvári riválisa. És mégis érezzük, hogy a futball – nüanszok mögött, mélyebb okok sejlenek. Talán nem véletlen hogy a Mol – Vidi várja a kupaőszt az Üllői úti fák alatt és nem a Ferencváros. Csapatépítés és a futball üzemszerű működés területén előrébb jár a Vidi.
A Videoton / Mol -Vidi kerete hosszútávon nagyobb stabilitást mutatott a Ferencvárosénál. Nemzetközi rutinnal rendelkező futballistákra épített, akikkel a nemzetközi szereplés nem tűnt vágyálomnak. A Ferencváros a játékos politikája akadozott,
voltak a generációs problémák és a minőségi légiósok megtalálása is nehezen ment és az üres kupanyarak csak jöttek. Az látható, hogy az FTC – Maccabi Tel – Aviv mérkőzésen is azok a légiósok tudtak jobb teljesítményt nyújtani, akik már legalább egy éve itt voltak és beilleszkedtek. Thomas Dollt akkor küldték el, amikor a kerete éppen kezdett hasonlítani egy európai kupacsapatra. De még csak hasonlítani. A klubbeli üzemszerűség azt sugallja, hogy a nyári átigazolási piacon észnél kell lenni a minőség tekintetében és a hosszútávra kell tervezni, a téli átigazolási piacon pedig érdemes aktívabbnak, akár merészebbnek lenni.
Az átigazolási politika célja a csapatépítésben, hogy az nyárra beérjen és ősszel gyümölcsözzön. A Mol – Vidi csapatépítésben szisztematikusabb volt, kevesebb hullámvölgy jellemezte, egy lépéssel az FTC előtt jár(t).
A formaidőzítés szempontjából Az MLSZ bajnokságot is a nyári kupaszereplésekhez próbálja igazítani, reméljük, ezzel a frissesség nő, fokozódik az üzemszerű működés. És nem utolsó sorban elkerülhető lesz a „Luxemburg – faktor”: a luxemburgi futball „óriási” fejlődése, „a világfutballja kiegyenlítődött”, olyan hogy „kiscsapat” nem létezik, „folynak a hazai átigazolások és a csapatépítés problémás”. A magyar szurkolót hidegen hagyja a „Luxemburg – faktor”. Az ilyen „szakmai” közhelyek a szurkolói „Harcoljatok” minimumával egyenértékű.
Az üzemszerűség és a csapatépítés szempontjából nézzünk két további példát. A nemzetközi mezőnyben komoly különbséget jelentő futballisták példáját. A Fradi nem tudta megtartani a lendületből jól cselező és a kapura is veszélyes Paintsilt, legalább a nyári kupaszezonra.
A Maccabi ellen különbséget jelenthetett volna, igaz ez mind a mellett hogy az új igazolásokkal csapat szinten erősödött és gyorsult a zöld – fehérek kerete, kevésbé statikus a játéka. A Mol – Vidi– nél is láttunk érdekességeket, ők a télen elengedték a csapat legtehetségesebb futballistáját Suljicot, aki tavaly a Bordeaux ellen mindkét meccsen remekül futballozott. Suljic játszott úgy, ha nem hasznosabban mint az ellenfél sztárjátékosa, a brazil Malcom.
A brazil futballista a nyári átigazolás egyik slágertémája volt, Bordeaux-ból a Barcelonába ment, (az AS Romára licitáltak rá a katalánok). Malcom átigazolása és a zöld gyepen látottak alapján azért megszólal a kisördög: egy Suljicot a soraiba tudó BL – résztvevő Vidi komoly pénzt, futballtőkét nyerhetett volna a játékoson. Elmondható, hogy a Mol – Vidi ugyan pótolta valamilyen szinten Suljic gyorsaságát és kreativitását Kovács Istvánnal és Husztival. A játékos jövőjébe való befektetést hiányolhatjuk, kor és játéktudás alapján Suljic a legkelendőbb futballista lehetett volna egy sokkal értékesebb piacon. A futballista és a klub is sokat nyerhetett volna…
Játékos befektetés terén az MLSZ malmai is lassan őrölnek, de mintha valami pozitív elmozdulás történne. Az MLSZ új „produktivitási rendszere” felváltotta a magyar fiatal futballista egyoldalú pozitív diszkriminációját. A „mindegy milyen, de magyar késztermékként” felfogott „magyar futballista” klubbeli dotációját a „nemzetközi szinten minél képzettebb magyar labdarúgó képzését”premizálása váltja fel. Így magát a képzést támogatja, és a képzés piaci eredményességét próbálja arányaiban elosztani az egyesületek és a nevelési stádiumai között.
Elméletileg a helyes képzési rendszereket jutalmazza és próbálja segíteni. A felszínesebb tömegesítés és egyoldalú kiválasztás helyett a szakmai alapú minőségi kiválasztást és teljesebb labdarúgó képzést támogathatja.
Hogy a produktivitási rendszer mennyiben tudja a hozzáállást módosítani? Arra a jövő futballistái adnak választ. A támogatási rendszer a futballtudás felépítését jutalmazza és a céhes munkamegosztás felé tett ösztönzőnek tűnik, első pillantásra.
A céhes munkamegosztás futballbeli szerepe kiemelt fontosságú, egyrészt hogy a labdarúgóképzés minőségi és exkluzívabb legyen: azok képezzék a futballistát, akik értenek hozzá. Másrészt hogy a tehetségek kiválasztása hosszútávra szóljon, ne legyen a meggyökeresedett előítélet és a rövidtávú gazdasági önérdek döntő (ez a nyíltabb tömegesítés a társadalmi igazságosság miatt, a tehetséggondozás miatt fontos). A stabil céhes keret kialakítása és egymásba fonódása biztosíthatja, hogy az adott képzési stádiumban az edzői munka autonóm és értékes legyen.
Értelmes munkamorálhoz a nevelő anyagi megbecsülése és a nevelődő futballista biztos jövőképe egyaránt fontos. A minél rövidebb idő alatt, minél több pénz, minél kevesebb szakmai befektetéssel szemben a futballképzés céhes felépítése lenne az elsődleges cél, a folytonosságot biztosító üzemszerű működés alapja.
A minőség hosszútávon többszörösen térül meg. A szurkoló és a néző is átérezheti mindezt, azt nem mondhatja, hogy a Vidi nem küzdött, nem harcolt, sokszor a keménység határát is átlépve. De bizony azt is láttuk, hogy a magyar játékosok vitték a határátlépésbe a prímet és nem az idegenlégiósok. Dobhatunk mentőöveket: megértjük, a taktikai szabálytalanság lényegét, minél messzebb a kaputól stb., megértjük, ha egy egyénileg képzettebb bolgár – brazil csapat ellen az eszközrendszert ki kell tágítani, és még sorolhatnánk. De mégis a magyar szurkolók emlékezetében a magyar játékosok győzelmet hozó góljai, vagy győzelemmel felérő góljai és megoldásai hagynak igazán nyomot.
Strukturális szinten a céhes képzés hiányaival és hibáival is szembe nézzünk, amikor a durva és alattomos szabálytalanságok látjuk. A portugálok elleni a válogatott meccsen Priskin, most Huszti pirosa az AEK ellen… A bírót szidhatjuk kórusban, de ezek a megmozdulások JELEK, árulkodó gesztusok a magyar közegről és futballmentalitásról, és a képzés miliőjére utalnak vissza.
A Mol – Vidi sikeres kupaszereplése egyelőre nem jutathatja eszünkbe Caesar könnyű és egyértelmű győzelemről hírt adó szavait, de reméljük ez évről – évre könnyebb lesz. Reméljük a Mol – Vidi és a magyar futball tartósan átlépi az európai és a magyar futball között húzódó Rubicont.
A tartós átlépéshez üzemszerű megközelítés kell. Ebben a Vidi bizonyos értelemben példát mutatott: most éppen nem sikerült, mert a sorsolás szeszélye, vagy a szerencse elpártolt tőlünk, viszont jövőre sikerülhet, ha a stabilitás és a cél megvan. A Mol – Vidi hozzáállása beért, tavaly közel volt, most elérte a kupa – őszt. Bekerült az európai vérkeringésbe. Reméljük az üzemszerűség szem előtt tartása mellett ott is maradhat és előreléphet. Új szintre és keringési pályára kerülhet, amely más magyar csapatokat is magához vonz. Reméljük a Mol – Vidi átlépte a Rubicont és az idei kupanyarára egy – két év távlatából úgy emlékezhettünk vissza, hogy láttuk, és az európai kupa őszök jönnek, mert a magyar klubcsapatok könnyedebb játékkal győznek majd…
szerző: Szekeres Diána

