Mindezt a Slow Living Hungary Egyesület erős közösségének és a Magyar Turisztikai Ügynökségnek köszönhetjük.

 Mozgalmunk Slow Wine tagjai hihetetlen energiával és örömmel avatták be borvidékeik és saját pincészetük történetébe az érdeklődőket. A szekszárdi borvidéket a Heimann Családi Pincészettől a magyar borász társadalom meghatározó szereplője Heimann Zoltán képviselte. Nemcsak kiváló borai árulkodnak szaktudásáról és a borkultúra szeretetéről, hanem az is ahogyan beszél dűlőiről, otthonos dombjairól, Szekszárdról.

A világ különböző pontjairól érkezők miközben kóstolták Kadarkáját, úgy érezték, hogy ott állnak a szekszárdi szüret közepén. Azon a szekszárdi szüreten, mely a titokzatos maradandóságot jelképezi. Miért? Mert míg Zoltán népszerűsítette Torinóban a nemes kadarkát addig családja, fia és felesége készíti otthon a jövő borait. Ez a Slow Wine alapja, a természet, az otthon, a bor, a tudás, a terroir és az ember szeretete. Nincs kibúvó, csak a minőség és az őszinteség.

Ez a fajta titokzatos, jövőbe mutató állandóság megmutatkozott az egri borvidék fiatal, új generációjánál is. A Gál Tibor Pincészetet a család hölgy tagja képviselte Gál Veronika. A Slow-utazók ismérve, hogy nemcsak a termék érdekli őket, hanem az is ami mögötte van, a történet. Veronika megmutatta, hogy a lélek nem csak a jelenben él, hanem kiterjedése van térben és  időben.

Testvéreivel méltó módon, energikusan, innovatívan őrzik édesapjuk, Gál Tibor  felbecsülhetetlen örökségét az egri borvidéken és a magyar kultúrában legyen szó borról, vendéglátásról vagy éppen a közösségi gondolkodásról. Imádták a külföldi érdeklődők, azt a modern stílust, azt a frissességet, amivel Eger régiójának kultúráját, a termőterületre jellemző borokat és saját családi örökségüket őrzik és napról napra megújítják a jövő borfogyasztóinak.

S ha már őrzésnél tartunk, talán az egyik legnagyobb örökségmentés bor tekintetében az Almagyar Érseki Szőlőbirtokhoz köthető. Mészáros Péter, Csurorás Feri és Csernus Imre közös álma a Slow utazók álom úticéljává vált, hiszen Péter beavatta az embereket ebbe a csodálatos misszióba. Csutiék mondhatni bevonultak a múltba és visszafoglalták az érseki örökséget, melyet a viharos magyar történelem megtépázott mind kultúrálisan, mind minőségében.

Az AÉS névadója, az Almagyar-domb Eger egyik legjobb és legrégebbi szőlőtermő területe, az Almagyar dél-keleti fekvésű lejtője 280 méterről ereszkedik 220 méterre. A dombtetőn fekszik az érseki dűlő területe, ahonnan megmentették és néhány méterrel arrébb újra telepítették az érseki szőlőt. 2013-ban már innen szüretelték a megmentett érseki szőlő első évjáratát. Slow Wine és Slow Travel hely a javából. Érték, minőség, természet összhangja.

Az összhang szó nagyon illik Slow közösségünkre hiszen nálunk a tagok, jelen esetben a mátrai Bori Mami étterem tulajdonosai Sándor Béla és Dobróka Tamás, chefjükkel Nagy Attilával illetve Nagy Géza szürkemarha tenyésztővel közösen a torinói siker zálogai voltak.

Ilyen amikor egy Slow Food orientált étterem időt és energiát fektet abba, hogy régiójának ízeit újragondolja és a tenyésztő partner abban, hogy bemutassa, megértesse a szürkemarha kultúrális örökségét. Közös beszélgetések, főzések, régi tradícionális receptek kóstolása után megszületett az a szürkemarha-kacsamáj-noszvaji Bodnár szilva lekvár trió ízkombinációja, ami lenyűgöszte a torinói közönséget. Sűrűen tolongtak azért, hogy lássák a gyöngyösi fiúkat munka közben.

Lenyűgözően precízen és nagy lelkesedéssel kínálták az egri és mátrai gasztrokultúrát a környezetbarát, lebomló tányéron. Azt hiszem országimázsból jelest kaptak, hiszen megmutatták, hogy a magyar Slow közösség ereje, összetartása, ökotudatos hozzáállása összekapcsolja a gasztronómiát a magyar mezőgazdasággal és ez a fenntartható fejlődés kulcsa.

Az a kulcs, amely kinyitja a lehetőségét arra, hogy ne csak  a jelenben kínáljon egy étterem finom étket, hanem a jővő számára is megőrizze a lehetőséget és az étkultúrát trendi módon. Ez az, ami a jövő turizmusa, hiszen ez érdekli a tudatos Slow életfilozófiát megélő gasztro utazót.

S ami hihetetlen érdekes volt a külföldi szemek és ízlésvilág számára az a Graefl Kastély és Biomajorság. A tökéletes Slow living életérzés. A boldog állattartásban élő mangalicák, őshonos kecskék, racka juhok és a nyájat őrző német puli kutya, Jaki mellett bio magaságyások ontják a szebbnél szebb zöldségeket, gyümölcsöket.

A turista itt belecsöppen a természetbarát ökoszisztémába és a kivételesen gyönyörű Graefl szecessziós kastély miliőjébe. Megcsodálhatjuk Károlyt, a gyönyörű pávát, a racka juhokat legelés közben, nyugodtan gumicsizmában kimehet az ember Eger vagy a Tisza-tó irányába a nyájjal, friss levegőt szívni. Újragondolt tradicionális recepteket kóstolhat 0 km-es konyhával és egy csupaszív tulajdonos házaspárral, akik mondhatni családjukba fogadják a látogatókat.

Szerencsés Györgyi és Szepesi Péter nemzetközi viszonylatban is különleges, hiszen eredeti állapotába helyre állítani egy kastélyt óriási vállalás és ehhez még biofarmot indítani még nagyobb. Büszkék voltunk, hogy a nemzetközi közönség is díjazta, hogy heroikus módon újraírják a Graefl Kastély történetét és új életre keltik azt a gyönyörű vidéket.