Vasné Ignácz Katalin, az Egri Borbarát Hölgyek Egyesületének elnöke, nemrég kapta meg – első hölgyként – a Dobó Kardja elismerést. Vállalkozóként ismert alakja a városnak, jótékony tevékenysége okán is sokan találkoztak vele.

Nem szeret nyilatkozni, magáról beszélni, de azért sikerült szóra bírni. Beszélgettünk családról, borról, közösségről és persze a jövő terveiről.

– Milyen háttér, családi indíttatás van a vállalt feladatok mögött?

– Azzal is kezdhetném, hogy nagymamám húsz évig volt sekrestyés Aldebrőn, édesanyám a német nemzetiségi önkormányzat elnöke ott. Ezt is lehet egyfajta háttérnek  tekinteni, a közösség szeretete szempontjából ez is oka lehet, hogy a Borbarát Hölgyekhez kerültem és feladatokat vállalok.

–  Hogyan került Egerbe?

–  Ide jártam a Kereskedelmi Szakközépbe, itt mentem férjhez.

–  Egy festékboltot működtet, itt sok emberrel kerül kapcsolatba, sok információt kap mindenről.

–  Igen, nagyon sok mindenkivel találkozom, visszajáró vevők vannak, 1992-ben kezdtem a Minaretnél, aztán a Sas útra kerültünk 1999-ben. Szeretek foglalkozni az emberekkel, a vevőkkel, bár néha nagyon nehéz a kereskedelem.

– És ezen felül vannak a vállalt feladatok, a Borbarát Hölgyek Egyesületének elnöke évek óta, hogyan került ebbe a testületbe?

– Az első Borászbálon, amikor még Gál Tibor élt, a Fehérszarvasba hívtak a barátaim és nagyon megtetszett, egy  jó hangulatú rendezvény volt és tag lettem én is.

– Mi adja a mozgatórugóját ennek a szervezetnek?

– Egy pohár bor mellet mindig jól el lehet beszélgetni, kapcsolatokat lehet építeni, de igazából Tibor személye, tenni akarása mozgatja még most is, a mai napig.  Megemlékeztünk a 60. születésnapjáról is és mindez arra sarkall, arra próbáljuk az embereket i s emlékeztetni, hogy nem szabad őt elfelejteni. Ezek a célok, amiket ő kitűzött, manapság is megállják a helyüket, az összefogás, az egri borvidék népszerűsítése nagyon fontos dolog, amit nekünk tovább kell  vinni, hiszen ő találta ki az Egri Borbarát Hölgyek Egyesületét, Gálné Ibolya és a lánya, Veronika is aktív tag mindmáig és Titi (ifjabb Gál Tibor – a szerk.) is nagyon sokat segít nekünk. Nagyon fontos mindmáig, hogy Tibor emlékét életben tartsuk.

– Az ő szellemisége leginkább az, hogy a borászok  fölött átívelő közös ügy szeretete meglegyen.

– Igen, ez a pontos összefoglalás.

– Mivel foglalkozik egyébként az egyesület? Rendezvények, szervezés, és van még más is.

– Mindig részt veszünk a borral kapcsolatos rendezvényeken a Borlovagokkal és a fertálymesterekkel együtt, ez nagyon fontos, mert mindenkinek a boros rendezvények mögé kell állnia, egységet alkotva.  És van a faültetésünk, ami legutóbb nemrég volt, az Eger Ünnepe rendezvényhez kapcsolódva, Barócsi Dezsőnek ültettünk egy fát. És már most készülődünk a bálra, január 26-ra, aztán, amikor ez véget ér, a borkiválasztás a feladat, tavasszal.  Az Egri Borbarát Hölgyek Bora egy éppen aktuális Egri Csillag mindig, aztán a Bikavérünnepen megjelenünk ezzel.

– A jelenlét mellett fontos a jótékonyság is.

– Mindig igyekszünk segíteni, például a vörösiszap-károsultaknak is segítettünk és van számos dolog, amit nem verünk nagydobra.

– Fontos elismerést kapott, a Dobó Kardja címet. Hogyan érte ez?

– Nagyon meglepődtem, mert azt gondoltam, hogy ezért még nem dolgoztam eleget és tudtam, hogy a munka java csak ezután jön. Sokat dolgoztam, de ha nem volna a családom, az anyósom, a kollégák, akkor ez nem jöhetett volna.

– A Borbarát Hölgyek körében végzett munka elismerése is ez, de vállalkozóként is sok mindent tett, jótékonyan.

– Teljesen természetes volt, hogy az egri kórháznak segítünk, Szegedi Erzsi (a kórház sajtósa –a szerk.) keresett, s teljesen egyértelműnek  gondoltam, hogy az ügy mellé állunk, hiszen a mi kórházunkról és ráadásul gyerekekről van szó. Festéket adtunk a gyermekosztály dekorálásához, hogy az ott lévők jól érezzék magukat.

– A tartalmas és pezsgő életet élő embernek szüksége van a feltöltődésre, mi a módja ennek?

– A virágaim és persze a gyermekeim. Otthon megiszunk egy pohár bort, beszélgetünk, járok edzeni. Találkozunk festékboltosokkal, elmegyünk ide-oda. Ez is fontos, mert a szakmában is fel kell töltődni, találok egy-két olyan ötletet, ami máshol, például a Borbarát Hölgyek esetében is hasznosítható. A kettő annyira összeforrt.

– Van olyan pillanat, amikor kikapcsol: sem festékbolt, sem egyesület, sem Eger dolgain munkálkodni?

– Nagyon nehéz, olvasni nagyon szeretek, de mindig gondolkodom valamin.

– Mik a tervek?

– A vállalkozásban szeretnék egy kicsit többet részt venni, de persze készülünk a bálra, elég hamar kell indítani, mert rövidesen eldöntik az emberek, hogy hová mennek és szeretném,  ha az egyik kiemelt program a január 26-i bál lenne. Nagyon sok helyről érkeznek emberek, de fontos, hogy egriek is minél többen legyenek.

– Gazdag a báli kínálat Egerben, miben tud különleges értéket mutatni az Egri Borok Bálja?

– A remek borok és nagyszerű ételek összhangja mellett próbáljuk a borvidék teljes kínálatát megismertetni.  Fontos, hogy az emberek megszeressék az egri bort, jó zenekarunk szokott lenni, szeretnek táncolni az emberek és a tombola is nagyon népszerű.

– Mennyire tartja magát borértőnek?

– Lenne még mit tanulnom, jó lenne egy tanfolyam, de az elfoglaltságok mellett ez nem megy most, de igyekszem minél többet ellesni azoktól, akik jól értenek ehhez.

– Milyen a jó bor?

– Az Egri Borbarát Hölgyek Bora az mindig remek választás (nevet), de a fehérbort és a vöröset is ugyanúgy kedvelem, mint a rozét.

Bérczessy András

az eredeti hír itt elérhető